2019. Erasmus+ Boronkay Szakmai Gyakorlat, Portsmouth, Anglia

Lassan, de biztosan közeledett mind a 21 diák és 2 kísérőtanár számára az indulás napja. Indulás előtt két megbeszélést is tartottunk közösen az iskolában (egyet még iskolaidőben és egyet pedig az indulás előtt 1 héttel), melyeken minden információt megkaptak a diákok és a szülők egyaránt. Valamint, ha még volt bármi kérdésünk, az interneten bármikor elérhettük őket, tehát semmi megválaszolatlan problémával nem kellett küzdenünk készülődés közben.

1.nap (csütörtök)

Elsején hajnali 4-kor találkoztunk a Budapest Repülőtéren, ezért sokan nem is aludtak éjjel az izgalom miatt, vagy ha igen, akkor is csak pár órát. A repülőnk 6:15-kor indult, addig elvégeztünk mindent a repülőgépre való felszálláshoz. Nyugodt repülésünk volt, gyönyörű kilátás és hatalmas kényelem kísért minket utunkon. 

Érkezés után egy végtelennek tűnő sort kiállva végre mindenki a bőrőndjéhez jutott és odakint már várt is egy kedves angol sofőr és a magán buszunk, amellyel már suhantunk is Oxfordba. 2 óra múlva a poggyászainkat a buszban hagyva Oxfordban szabad programunk volt 1 órára, majd az Oxford Kastély és Börtönnél találkoztunk mind a 23-an. Itt az épület melletti domb meglátogatása után egy idegenvezetővel körbejártuk a kastélyt a mély börtöncelláitól egészen a torony csúcsáig, rengeteg megtett lépcsőfokkal és érdekes információval gazdagodva. Ezután elbuszoztunk a városba, ahol már vártak a családok, akiknél szállásolva lettünk. A vártak talán túlzás, mivel rengeteget kellett várnunk rájuk, hogy jöjjenek értünk, volt, akit végül taxi vitt el a szállásra. Innentől már kipakolás, pihenő és ismerkedés volt mindenki számára a fő tevékenység. 

  
2.nap (péntek)

A második nap délelőtt találkozunk a John Pounds Centerben Gayamival, ő intézte számunkra a szállást és a munkákat is. Segített mindenben, átadott minden egyéb tudnivalót a várossal, az országgal és a szokásokkal kapcsolatban, valamint megkaptuk az egy hónapos bérletünket is a buszokra, melyekkel szabadidőnkben beutazhatjuk a szigetvárosunkat. A könnyebb tájékozódás érdekében adott egy hatalmasra szétnyitható zsebtérképet, melyen mindannyian bejelöltük a lényeges pontokat. 

A megbeszélés után kaptunk egy rövidebb szabadidőt, majd együtt lebuszoztunk a Hard nevű buszállomásra, ami az összes busznak a végállomása, és egyben az egyik legszebb környék is. Itt található a sziget vonatvonalának vége is, valamint a kikötővel és rengeteg hajóval körbeölelt Spinnaker Tower, mely Portsmouth legnagyobb nevezetessége, a hajó múzeummal együtt. Itt is szabad programot találhatott magának mindenki, szétnézhetett a környéken. A buszállomáson találkoztunk, majd innen mindenki haza buszozott a szállására.

3.nap (szombat)

    A 3.nap egy találkozóval kezdődött Gayamival a John Pounds Centerben, ahol még több infót kaptunk a munkánkról és hogy hogyan jutunk el oda legegyszerűbben. Ez után egy óra szünettel találkoztunk a csoporttal a híres-neves Spinnaker Tower-nél, melyre már meg is voltak a jegyeink. Hatalmas izgatottsággal léptünk a liftbe, mely néhány másodperc alatt a torony tetejére repített minket. Fenn 100 méter magasan járhattunk üvegen, amin keresztül látszott a torony lába, a tenger és a kis emberek, akik jártak a torony alatt. Több szinten is lehetett nézelődni, minden irányba messzire beláttuk az egész környéket, az éppen kikötő hajókat és az egész sziget gyönyörű látványát élvezhettük. 

Miután kinézelődtük magunkat odafenn, lenn egy kedves angol idegenvezető várta a csoportot, akivel végig sétáltuk a sziget óvárosi részét, a Millennium sétány követésével, ami egy láncot ábrázoló kő csík a járda közepén vagy szélén. Ezt követve és az idegenvezetőt hallgatva és tanulva, kicsit majdnem megázva jártunk a Portsmouth Cathedral-nál, a parton elhelyezkedő várfalaknál és vártoronyokban és a kikötőn keresztül értünk vissza kiindulási pontunkra, a Spinnaker toronyhoz, miközben szerencsésen láttunk egy hatalmas hajót kikötni. Egyik legkimerítőbb napunk után jó volt a pihenés.

 
4.nap (vasárnap)

    A napot egy találkozóval kezdtük a parton a torony környékén, majd, amikor mindenki megérkezett, akkor közös jegyvásárlás és egy alapos táskaátvizsgálás után bemehettünk a hajómúzeumba, ahol a HMS Victory-t néztük meg belülről, ami egy Napóleon-kori csatahajó, minden fala teli volt ágyúkkal. A múzeum úgy vitt minket végig rajta, hogy bejártuk a fedélzettől a hajó fenekéig az összes szintet, közben a kapitánnyal is találkozunk és mesélt mindenről, bármiről kérdeztük. 

Jó sok bolyongás után újra összegyűlt csapattal áthajóztunk Gosportba, ahol a nevezetes tengeralattjáró múzeumban néztünk szét. Életnagyságban próbálhattuk ki milyen kényelmes egy tengeralattjárós ágy és hogy mekkora is valójában egy torpedó. A visszahajózást Portsmouthba már nem közösen tettük, több csoportban mentünk. Említésre méltó még, hogy a jegyünk a hajó és tengeralattjáró múzeumokba, valamint Portsmouth és Gospor közötti hajóra egy évre szól, azaz bármikor, akárhányszor használhatjuk amíg itt vagyunk, sőt, a következő csapat jövőre is ezeket fogja használni.

5-7.nap (hétfő-szerda)

    Hétfőtől pedig kezdődött is az igazi munka, bár volt, akinek ez csak egy 10 perces bemutatkozásban merült ki a munkáltatóval, munkatársakkal, de a legtöbbünk már hétfőn úgy dolgozott, mintha nem is akkor kezdett volna. Többségben nincs baj a munkákkal, munkahelyekkel, mindenki azt végzi, ami a szakmája, például mi informatikusok többek között számítógépeket, telefonokat javítunk, tesztelünk, vevők problémáit vesszük fel és oldjuk meg, vagy más cégnél például plakátot terveznek, tehát elégedettek lehetünk. Viszont van, aki informatikusként is panaszkodhat a munkájára, mivel számítógépes lomok között keresgetnek még működő, használható dolgokat. Összességében nincs nagyobb panasz a munkákra, jól halad a tapasztalatszerzés a tanult szakma iránt.

    Az első hét eleje leírhatatlanul mozgalmasra sikerült, minden nap csináltunk valamit közösen a csoporttal, egyik nap sem kellett kétszer mondani, hogy aludjunk. Minden programon maximálisan megérte részt venni, sok élménnyel gazdagodni. A további napokon pedig kezdhettünk belerázódni az angliai munka nehézségeibe.

Írta és fényképezte: Sinkó Viktor Péter
 

A cikksorozat további részei:

|  1   |   2   |   3   |   4  |