Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium

Álomutazás a Dolomitokban

2016-10-14 17:28:11
2015-ben az Ipress Center által megszervezett Újrahasznosított történelem verseny keretében nyertünk egy hosszúhétvégei utat Velencébe és környékére. (EB3: Fedor Benjámin, Fodor Béla, Magyar Boglárka, Mikecs Enikő, felkészítőtanár: Mojzes Zsófia)
 
A győztes csapat, a szponzorok, a város és az iskola vezetői, háttérben a börtön kápolna makettje
 
 
Péntek hajnalban indult el kis csapatunk busszal az olasz síparadicsom egy üdülőfalujába, Calalzo di Cadoréba. Hiába járt már mindegyikünk külföldön, a látvány, ami az odaút során tárult szemünk elé, mindent felülírt. Ahogy haladtunk át Ausztrián, majd átlépve az olasz határt, a sűrű fenyőerdők látványát egyre több csipkézett szegélyű hegy törte meg. A völgyben vezető utunkon a fölénk tornyosuló pár ezer méteres hegyek lélegzetelállító élményt nyújtottak.
 
 
Első állomásunk a Misurina-tóhoz (Lago di Misurina) vezett, ami mint egy tengerszem helyezkedett el a már havas hegycsúcsok között. Itt egy kis szabadidőt kaptunk, így körbejárhattuk a kristálytiszta vízű tavat, melyben a hideg ellenére még úszkáltak a halak, vígan lubickoltak a kacsák. 
 
 
Megérkezve a Bellavista Hotelba, a szobák elfoglalása utána, mindenki farkaséhesen szaladt az étterembe, ahol már várt minket az öt fogásos, finomabbnál finomabb ételeket tartalmazó vacsora. Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy még egy lakodalom is megirigyelhette volna a sokféle és különleges fogásokat.
 
Másnap reggel „Adria Királynőjéhez” – Velencébe  vezetett utunk. Varázslatos volt látni azt a sok kis utcát, az egymás hegyén-hátán álló kis boltokat, és a sok gondolást gondatlanul evezni a kristályzöld színű csatornán. Alig kellett pár perc és máris elvesztünk az emberek sűrűségben. Persze mindent kipróbáltunk ami ilyenkor illik: etettünk galambokat, ettünk igazi olasz pizzát és fagyit, végig hajókáztunk a Canal Grade-n. 
 
 
Vasárnap kora reggel indultunk vissza, így belefért egy kis kitérő Tiziano szülőfalujához, majd Cortina d' Ampezzóba a 1956-os téli olimpia városába. Még megittunk egy forró csokit a szemerkélő esőben, és nehéz lábakkal felszálltunk a buszra, amely meg sem állt Budapestig.
 
 
Nagy fájdalommal értünk haza, hiszen mindenkit megbabonázott az olasz temperamentum, az égig érő hegyek látványa, és a sok közös élmény…
 
Mikecs Enikő 12.P
 

    Magyar Boglárka fotói

    Mikecs Enikő fotói