Nessie nyomában – Boronkaysok Skóciában

Egy buszon töltött éjszaka után hatalmas örömmel álltunk meg a tulipánok országának fővárosában, Amszterdamban. A város szabad szelleme, pezsgése, anarchista mivolta azonnal megfogott. Számomra az ott eltöltött nap az egyik legkedvesebb emlék. A „piroslámpás negyed” sem maradhatott ki a városnézésből, szabadidőnkben Amszterdam minden arcára kíváncsiak voltunk. A holland fővárosból nem jöhettünk el anélkül, hogy ne láttuk volna Anna Frank házát, vagy a Van Gogh múzeumot.

A csatornákon való hajózás során megcsodálhattuk a várost és ráhangolódhattunk a vízi közlekedésre, mivel délután már egy 12 szintes tengerjáró komp fedélzetén folytattunk utunkat. Sosem utaztam még ilyen messzire, a hajóút reggelén éreztem meg igazán, milyen távolra kerültünk otthonról. Honvágyam azonban rögtön elmúlt, amint a fedélzetről megpillantottuk Anglia partjait. Azonnal beleszerettem az ország hangulatába, a városok sorházainak látványába, a táj szépségébe a zöld mezőkön legelő bárányokkal. Első megállónk az Alnwick Castle-ban – ismertebb nevén a Harry Potter kastélyban volt. Két valódi boszorkánymestertől megtanulhattuk a seprűn lovagolás alapjait és kipróbálhattuk az igazi Harry Potter édességeket. Egy vajsör és Bagoly Berti minden ízű drazséja után indultunk tovább Holy Island-re, a szigetre, ahova apálykor busszal bejutottunk, viszont dagálykor a tenger körbeveszi.

A második nap tökéletes lezárása volt a tengerparti kavicsgyűjtés. Fáradtan, de izgatottan folytattuk utunkat Skóciába fogadócsaládjainkhoz, ahol négy éjszakát töltöttünk. Reggelente Skócia különböző pontjainak felfedezésére indultunk.

A Loch Ness-i szörny legendáját mindenki ismeri, és bár a szállásunktól a tó messze, kb. négyórányi buszozásra volt, megpróbáltuk felfedni Nessie titkát. Sajnos nem sikerült lencsevégre kapni a szörnyet – pedig a BBC egymillió fontot ajánl fel annak, aki hiteles fotót készít róla. Helyette megörökíthettük a régi vár romjai és a tó csodás látképet. Visszafelé a lélegzetelállító Glen Coe völgyön keresztül vezetett utunk, ahol többek közt a Braveheart és a Skyfall c. filmeket forgatták.

Másnap úticélunk a skót főváros, Edinburgh volt. A híres vár meglátogatása után belevetettük magunkat a város nyüzsgő életébe. Volt, aki múzeumot látogatott, mások a bevásárlóutcában töltötték szabad idejüket. A nap végén belekóstoltunk egy igazi skót felhőszakadásba, amely elől Walter Scott emlékművére másztunk fel némi menedék reményében. 

Az utolsó Skóciai napunkon először Skócia ősi fővárosába, Dunfermline-ba látogattunk, majd Dundee-ban a Unicorn csatahajót néztük meg. A délutánt St Andrewsban töltöttük, abban a városban, amelynek egyetemén ismerkedett meg Vilmos herceg és Katalin hercegnő.

Számunkra a város különlegessége még, hogy ugyanennek az egyetemnek a hallgatója egy három éve nálunk végzett fiú, Flamich Gergő, aki lelkes idegenvezetőként mutatott olyan érdekességet, mint például a kávézó, ahol Kate és William találkoztak. Miközben körbevezetett az egyetem épületein, sok érdekességet mesélt a helyi diákéletről.

Az indulás reggelén vegyes érzelmeim voltak, mert bár hiányzott az „itthon” érzése, nagyon megszerettem az Egyesült Királyságot. Mielőtt hajóra szálltunk, olyan élményben volt részünk, amire biztosan örökre emlékezni fogok. A monumentális Bamburgh Castle lábánál elterülő homokdűnéken átkelve jutottunk közvetlenül a vízpartra. Az Északi-tengerben combig vizesen csak csodáltuk az elénk táruló látványt. Azt hiszem ott fogtam fel igazán, milyen mesés helyeken voltunk és mennyire fog hiányozni Britannia.

Nagy örömömre a hajóút után még egyszer megálltunk Hollandiában, ezúttal Utrechtben. Nem is tölthettük volna el szebb helyen utazásunk utolsó délutánját, mint ebben a hangulatos, csatornákkal átszőtt egyetemi városban. Teljesen beleszerettem ebbe az országba is. 

Nagyítás

Utazásunk olyan gazdag emlékekben, hogy jövőre is szeretnék részt venni az iskolából szervezett szigetországi kiránduláson, hogy még többet magamba szívhassak a brit életérzésből.

Vanderlik Csenge, 10.N

 Képek az utazásról