Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium
  1. Nyitó oldal
  2. Nyitó oldal
  3. Minden túra egy önismereti tréning - Beszélgetés Klein Dáviddal

Minden túra egy önismereti tréning - Beszélgetés Klein Dáviddal

2013-09-08 16:30:06
Nyáron egyik kutdiákos növendékünk, Hujbert Anna meghívást kapott a MATEHETSZ (Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége) verőcei Csattogó-völgyi személyiségfejlesztő táborába, ahol az egyik este beszélgetéséről tudósított a szervezete honlapjának. Mivel iskolánk is egy akkreditált Tehetségpont, azaz tagja egy Tehetségsegítő hálózatnak, ezért a mi honlapunkon is érdemesnek találtuk közölni a Klein Dávid hegymászóval történt találkozásáról készült írását. (E cikk megjelent a VácOnline-on is.)

Az emberi kitartás, szorgalom, és fegyelem egyik kimagasló képviselőjével volt szerencsénk megismerkedni egy beszélgetés keretében a MATEHETSZ tehetséggondozó program szünidei személyiségfejlesztő táborában. Klein Dávid egyike azon magyar hegymászóknak, akik palack nélkül eljutottak a Mount Everest 8650 méteres magasságáig. 13 évesen ismerkedett meg a hegymászással, később az Egyesül Államokban, majd a Magas Tátrában és az Alpokban is gyarapította hegymászó tudását, magashegyi expedícióit pedig 1998-ban kezdte el.
 
A Csattogó Völgyben tartott, augusztus végére ütemezett két turnusos térítésmentes személyiségfejlesztő táborba azok a 15-16 éves fiatalok jelentkezhettek, akik részt vettek a 2013 januárjában indított, kiemelkedően tehetséges fiataloknak szóló, fél éven át tartó Személyiségfejlesztő Programban. A tábor beszélgetésének moderátora Prof. Dr. Bagdy Emőke, klinikai szakpszichológus, pszicho terapeuta szupervízor, a pszichológiatudomány kandidátusa. 
 
 
Dávid fotók vetítésével kezdte a beszélgetést. Elmesélte fantasztikus élményeit az utazásairól, a nepáli falucskák szívélyes és vendégszerető lakóiról, az expedíciót megelőző nem kevés szervezőmunkáról és természetesen a hegyekben töltött felejthetetlen pillanatairól.
 
Hogyan indult a hegymászó életed?
 
Már kiskoromban is rajongtam a valódi élményekért, természetjárásért, az olvasásért, a kalandokért. Akkori szenvedélyem az ásványgyűjtés volt. Így jó barátommal sokat jártunk túrázni, kutatva újabb ásványok után. Majd egyszer azt vettem észre magamon, hogy a természetjárás jobban kezd izgatni, mint maga a „kincsvadászat”. Később folyton kalandoztam, csavarogtam, az iskola nem nagyon kötött le. Itthon kezdtem el a gimnáziumot, de nem tudtam az adott szabályokba beilleszkedni. Így Amerikában folytattam tanulmányaimat, papíron. Igazából ott is rengeteget túráztam, megtanultam angolul, felejthetetlen élményekkel gazdagodtam.
 
Mit tekintesz életed értelmének?
 
Ez egy nagyon összetett kérdés és talán szokatlan választ is fogok adni rá. Úgy érzem, hogy kétféle én él bennem. Egyrészt a spirituális személy, másrészt maga az organizmus. 
 
Sokszor más a két bennem élő ember célja. Gyakran megtörténik, hogy a személy célja érvényesül az organizmuséval szemben, és a személy uralkodik a testem felett. Így ha a személynek nehéz céljai vannak, akkor szegény testemnek sokat ki kell bírnia. Próbálom ezzel az elméletemmel magyarázni, ha fáradt vagyok, nincs már kedvem semmihez. Így könnyebb újra felkelni, és nem a kanapémban kuksolni. 
 
Mit jelent neked hegymászónak lenni?
 
Nem szeretnék közhellyel válaszolni, de úgy érzem, olyankor önmagam vagyok. Remek önismereti tréning egy-egy expedíció. Míg idelenn nem vagyok biztos önmagamban, sokat vacillálok, töprengek, addig fenn erre nincs lehetőség. Fenn muszáj magaddal őszinte lenned, mert másképp magadat keverheted életveszélyes helyzetekbe. Megismerem a valódi énemet az által, hogy egy kicsit „lecsupaszodom”, egy kicsit hanyagolom a rossz szokásaimat. Őszintébb leszek, függetlenebb és ezeket az élményeket, kötöttségektől mentes énemet próbálom később idelenn is kamatoztatni. 
 
Hol vannak a gyökereid, hova tartozol?
 
Az alapvető ars poeticám az az, hogy nem kötődni szeretnék az emberekhez, hanem szeretni őket. De természetesen sok emberre mondom, hogy ők az én „kályháim”, kiindulópontjaim, akikhez bármikor visszamehetek, ha valamilyen problémába ütközöm. Ilyenek a szüleim, családtagjaim, a barátaim, akik közül ki szeretném emelni Várkonyi Lászlót, aki 2010-ben vesztette életét az egyik expedíción. Nagyon mélyen érintett az ő halála. 
 
Hogyan érintett Erős Zsolt halála?
 
Hatalmas veszteségnek tartom Erős Zsolt távozását és rengeteg eddig még meg nem válaszolt kérdés kezdett kavarogni bennem; hogyan lehet még jobban vigyázni, mikor a hegyen vagyunk? Én, mint egyedülálló ember mennyire hívhatok családos embert magammal mászni? Vajon nagyobb-e a felelősség ilyenkor?
 
Gondolkodtál-e családalapításon?
 
Persze, gondolkodtam rajta és mivel sok riportban kérdeztek rá, ezért elkezdtem egy séma alapján válaszolni erre a kérdésre. A válaszom ekképpen hangzott: szeretnék családot, de ez csorbítaná a szabadságomat. Mostanság, ahogy vénül az ember, rájön, hogy ezzel a gondolattal csorbítja a saját szabadságát. Minden gyerek megérdemli, hogy jó családban cseperedjen fel. Szerintem tudnék valamit továbbadni a gyermekemnek, tudnék jó apa lenni. 
 
Milyen terveid vannak még a jövőre?
 
Rengeteg izgalmas tervem van. 2014-ben szeretnék egy magyar delegációval Pakisztánba menni, kettős csúcstámadással hegyet mászni. A csapatban előre láthatólag négy magyar és egy amerikai hegymászó lesz. 2015-ben pedig szeretném befejezni az Everest megmászását. Reálisan nézve még 10 évet látok magam előtt aktív hegymászóként. Ebbe – még remélem – belefér sok szép hely megmászása. 
 
Hujbert Anna 12.G
 
 

 

A weboldalon cookie-kat használunk, amik elengedhetetlenek az oldal működésének szempontjából.